Thermopülai csata: Spárta kegyetlen sorsa az egyetlen túlélőnek?

„Pajzzsal vagy pajzson” – ezt mondták a spártai nők, amikor a férjeiket háborúba indították, ezzel kifejezve azt az elvárást, hogy vagy győzedelmesen térjenek haza a pajzsukkal, vagy haljanak meg a csatatéren, és hozzák őket vissza a pajzsukon. A a thermopülai túlélő büntetéséről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a rövid, de súlyos mondat tökéletesen jellemezte a spártai társadalom harcosainak becsületkódexét és a halálhoz való viszonyát. A thermopülai csata, ahol 300 spártai hősiesen harcolt a hatalmas perzsa sereg ellen, a spártai bátorság és önfeláldozás ikonikus példájává vált. Ebben a kontextusban egy olyan harcos, aki túlélte ezt a reménytelen küzdelmet, komoly morális dilemmát jelentett a rendkívül szigorú spártai normák szerint.

Az egyetlen ismert túlélő, Aristodémosz esete ékes bizonyítéka ennek a szigorúságnak. Őt betegsége miatt küldték vissza, mielőtt a végső összecsapás elkezdődött volna, de Spártában mégis gyávának tartották, mert nem esett el a bajtársaival. Hazatérve megbélyegezték: senki sem szólt hozzá, és mindenki kerülte, ami egy spártai számára a létező legmélyebb megaláztatást jelentette. Végül a Plataiai csatában nyerte vissza becsületét, ahol példátlan bátorsággal harcolt, és hősi halált halt, bizonyítva, hogy a spártai szellem sosem tört meg benne. Ez a történet rávilágít arra, hogy Spártában a halál a csatatéren nem büntetés, hanem a legfőbb dicsőség volt, és a túlélés sokszor sokkal nehezebb sorsot jelentett.