Tévé letakarása ruhával: A Szovjetunió titokzatos szokásának oka

A Szovjetunió idején szinte minden nappaliban ugyanazt a „dekorációs” elemet láthattad: a tévét, amelyet egy terítő – kötött, csipkés vagy egyszerűen csak szövet – borított. A a tévéképernyő letakarásának rejtélyéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a sajátos szokás azonban nem csupán esztétikai célokat szolgált, hanem mélyebb gyakorlati és kulturális jelentőséggel bírt. Sok háztartás különböző okokból alkalmazta ezt a gyakorlatot, a képernyő védelmétől egészen az eszköz élettartamának megőrzéséig. A leterített televízió látványa így az adott korszak egyedi lakberendezési és technológiai megközelítésének ikonikus szimbólumává vált.

Az egyik elsődleges ok a kényes katódsugárcsöves (CRT) képernyők por felhalmozódásától való védelme volt, amiről azt hitték, hogy meghosszabbítja az eszköz működési élettartamát. Emellett a képernyő letakarása segített megóvni azt a közvetlen napfénytől, megelőzve az esetleges elszíneződést vagy a beégést, ami a korai televíziós technológiák gyakori problémája volt. A gyakorlati szempontokon túlmenően, egyesek úgy vélték, hogy ez egyfajta szimbolikus védelmet nyújt, míg mások egyszerűen csak el akarták rejteni az inaktív képernyő sötét, impozáns téglalapját, hogy az jobban illeszkedjen a szoba textíliákkal gazdagított berendezéséhez. Ez a széles körben elterjedt gyakorlat a technológiai gondoskodás, a babonás hiedelmek és a szovjet korszak uralkodó esztétikai preferenciáinak egyedi ötvözetét tükrözi.