Sztriptíz a vasfüggöny mögött? Kádár-korszak éjszakai titkai

A Kádár-korszak viszonylagos nyitottsága ellenére sokak számára meglepő lehet, hogy a szocialista Magyarországon is létezett éjszakai élet, sőt, még sztriptízbárok is működtek. Nem kellett feltétlenül a „hanyatló Nyugatra” utazni, ha valaki vetkőzőszámot szeretett volna látni Budapesten. Ezek a szórakozóhelyek egyfajta furcsa anomáliát képeztek a hivatalos ideológia és a mindennapi valóság között. Jól mutatják, hogy a rendszer bizonyos keretek között engedélyezte azokat a jelenségeket is, melyek elméletileg ellentétesek voltak a proklamált elvekkel.

Ezek a budapesti éjszakai szórakozóhelyek, mint például a Moulin Rouge vagy a Maxim Varieté, jellemzően a külföldi turistákat és a kiváltságos rétegeket célozták meg. A belépés és a fogyasztás árai gyakran magasabbak voltak az átlagos bérekhez képest, így a legtöbb magyar számára elérhetetlen luxust jelentettek. Ennek ellenére fontos szerepet játszottak a Kádár-korszak sajátos gazdasági és kulturális miliőjében, hiszen dollárbevételeket generáltak az állam számára. Az efféle „szocialista sztriptíz” tehát nem a tömeges szórakozást szolgálta, hanem egy szűk réteg igényeit elégítette ki, miközben illeszkedett a korabeli, viszonylag pragmatikus gazdaságpolitikába.