Skála: A szocializmus plázája? Nyugati luxus a hiány idején

A modern értelemben vett plázázás fogalma valóban a kapitalista fogyasztói társadalomhoz köthető, ám valójában már a szocializmus éveiben is létezett a maga sajátos formájában. Bár akkoriban nem neveztük így, a Skála áruházlánc pontosan azt az élményt nyújtotta, amit ma egy bevásárlóközponttól várunk el. Ez a "nyugati oázis" a szürke hiánygazdaságban valóságos menedék volt, ahol az emberek egy rövid időre elfelejthették a mindennapok nehézségeit és a boltok üres polcait. A Skála igazi jelenség volt, sokkal több, mint egy egyszerű bolt; egy társadalmi esemény és egyfajta utazás a nyugat illúziójába.

A Skála Metró, majd később a Skála Coop áruházak, különösen a budapesti Skála, olyan áruválasztékot kínáltak, ami a kor viszonyai között szinte elképzelhetetlennek tűnt. Itt gyakran lehetett találni olyan importált termékeket, amelyek máshol hiánycikknek számítottak, legyen szó banánról, farmerről vagy éppen elektronikai cikkekről. Az emberek nemcsak vásárolni jártak ide, hanem nézelődni, találkozni barátokkal és ismerősökkel, vagy egyszerűen csak élvezni a tágas, jól megvilágított tereket, ami éles kontrasztban állt a tipikus állami boltok rideg valóságával. Ez a különleges hangulat és a viszonylagos bőség érzete tette a Skálát a szocialista Magyarország egyik legkedveltebb és legikonikusabb bevásárlóhelyévé, ahol a "luxus" fogalma új értelmet nyert.