Rulsthen: A Nekromanta Meséje és a háború utáni sötét fenyegetés

1728-at írunk, és a fiktív Rulsthen királyság már túl van a Velencei Köztársasággal vívott hosszúra nyúlt háborúján. A konfliktus súlyos emberi és gazdasági veszteségeket okozott, melyek örökre beleégtek a nemzet kollektív emlékezetébe. Habár a sebek még nem gyógyultak be teljesen, és a felépülés lassú, úgy tűnik, halandó már nem fogja zaklatni Marns városának békés lakóit. A város falai között megkönnyebbült sóhajok hallatszanak, mindenki abban bízik, hogy a csaták zaja és az ostromok kísértetei végleg eltűntek, és csak a halandó ellenségek ellen kellett védekezniük. Marns lakosai, akik annyit szenvedtek a harcok alatt, most a béke törékeny illúziójában élnek. Azonban Rulsthen régi legendái sötétebb igazságokat rejtenek, melyek hamarosan felforgatják a békés hétköznapokat.

Míg a királyság a háború utáni újjáépítésre koncentrált, és a Velencei Köztársaság felé fordult a figyelme, a mélyben szunnyadó, ősi erők ébredni kezdtek. A Nekromanta Meséje pontosan ezekről a rejtett veszélyekről szól, melyek nem ismernek sem határt, sem irgalmat, és sokkal borzalmasabbak, mint bármely földi konfliktus. A rég elfeledett, tiltott mágia sötét árnyéka vetül a falakra, ahogy az élőhalottak seregei készülnek Rulsthen földjének elfoglalására, és Marns városa az elsődleges célpontjuk lesz. Ez a váratlan fordulat próbára teszi a királyság utolsó erejét és a lakosság hitét, felfedve, hogy a legnagyobb fenyegetés sosem a halandó ellenségtől érkezik, hanem a mélyből feltörő sötét mágiából.