Ez a jelentős változás egy régóta fennálló gyakorlatot érint. Eddig a szülőknek semmilyen betekintésük nem volt abba, hogy kiskorú gyermekeik mit kölcsönöztek, legyen szó könyvtári könyvekről, digitális tartalmakról vagy más, regisztrációhoz kötött szolgáltatásokról. Ez az átláthatatlanság gyakran vezetett félreértésekhez, elfelejtett határidőkhöz, vagy akár be nem jelentett tartozásokhoz. A korábbi rendszer az egyéni adatvédelem elvén alapult, még a kiskorúak esetében is, ami vakfoltot teremtett a gondviselők számára. Sokan ezt a szabályt a személyes adatok védelmének megdönthetetlen bástyájának tekintették, még akkor is, ha az időnként kihívásokat okozott a szülői felügyelet szempontjából.
Az újonnan bevezetett szabályozás alapjaiban változtatja meg ezt a helyzetet, kulcsfontosságú hozzáférést biztosítva a szülőknek gyermekeik kölcsönzési előzményeihez. Ez a szakpolitikai váltás célja a családon belüli kommunikáció és felelősség javítása a kölcsönzött tárgyak és szolgáltatások tekintetében. Mostantól a szülők nyomon követhetik, mit vettek ki gyermekeik, biztosítva az időben történő visszavételt és megelőzve az olyan potenciális problémákat, mint a késedelmi díjak vagy az elveszett tárgyak. Ez a mérföldkőnek számító döntés jelentős elmozdulást jelent a múlthoz képest, és olyan alapvető információkkal ruházza fel a szülőket, amelyek korábban elérhetetlennek számítottak.