Az ókori görög mítoszok egyik legtragikusabb alakja kétségkívül Medúza, akinek története messze túlmutat a puszta szörnyalakon. Eredetileg gyönyörű halandó nő volt, Athéné templomának papnője, akinek szépsége legendás hírű volt szerte a földön. Azonban sorsa végzetes fordulatot vett, amikor Poszeidón, a tenger istene megbecstelenítette őt Athéné szentélyében. Ezt követően az istennő, ahelyett, hogy Poszeidónt büntette volna, Medúzát sújtotta átokkal, és borzalmas Gorgóvá változtatta. Így lett a vágyott szépségből szörnyűség, ami elkerülhetetlen szenvedést hozott neki, és egy életre megpecsételte a sorsát.
Medúza átka nem csupán külsejét érintette, hanem arra ítélte, hogy mindenki, aki ránéz, kővé dermedjen, elzárva őt a normális emberi kapcsolatoktól és a világtól. Ez a magány és elszigeteltség mélységes fájdalmat okozott neki, hiszen egykoron áhított szépségéből fakadóan most halálos fenyegetéssé vált a környezete számára. Története éles kontrasztot mutat a külső csillogás és a belső gyötrelem között, rámutatva, hogy a sors milyen kegyetlen fordulatokat vehet az isteni akarat árnyékában. Ez a szívfacsaró tragédia örök mementója annak, hogy a szépség és a hatalom milyen könnyen válhat pusztító átokká, ha az igazságtalanság felülírja a méltányosságot.