Középkori WC: Hogyan oldották meg a várakban? Víz nélkül!

Van az életnek egy olyan oldala, amiről a romantikus történelmi filmekben és sorozatokban szinte sosem esik szó: a WC-zés okozta kihívás. A középkori várak higiéniájáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. A középkorban a modern vízvezetékrendszerek, szivattyúk és csatornák hiányában a vár lakóinak egészen más módszereket kellett alkalmazniuk a mindennapi szükségletek elvégzésére. Ez a látszólag triviális probléma valójában komoly mérnöki és higiéniai fejtörést okozott, melynek megoldásai gyakran meglepően leleményesek voltak. A várak építőinek figyelembe kellett venniük a szennyvíz elvezetését, a szagok minimalizálását és a fertőzések elkerülését, mindezt a rendelkezésre álló korlátozott technológiával.

A középkori várakban a legelterjedtebb megoldás a várfalba épített, úgynevezett 'garderobe' volt, amely lényegében egy kiugró fülke volt, alatta függőleges aknával. Ezen aknák tartalmát általában közvetlenül a várárokba vagy a várfal külső részén lévő gyűjtőgödörbe vezették, kihasználva a gravitáció erejét a vízelvezetés hiányában. Bár ezek a rendszerek messze elmaradtak a mai higiéniai sztenderdektől, a korabeli körülmények között praktikus és hatékony megoldást jelentettek a szennyvíz kezelésére. A mérnöki tervezés során figyelembe vették a falak vastagságát, az akna dőlésszögét és a tisztíthatóságot is, ami rávilágít a korabeli építészek találékonyságára ebben a kényes kérdésben.