Az íjászok a középkori hadsereg elitjéhez tartoztak. A középkori íjászok taktikái és harcmodora szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Hosszú és költséges képzésen estek át, ami kiemelkedő képességeket és fegyelmet követelt meg tőlük, így nem válhatott csak úgy bárki íjásszá. Ez a kiváltságos státusz indokolta, hogy a csatákban gyakran kulcsszerepet játszottak, és precízen, összehangoltan kellett végrehajtaniuk a parancsokat, hogy maximális hatást érjenek el a lövésekkel.
Az íjászok számára a nyílkészlet kritikus fontosságú volt a harctéren, ezért a logisztika kiemelt figyelmet kapott a középkori hadviselésben. Amikor azonban mégis kifogytak a nyilakból, különböző stratégiákat alkalmazhattak a túlélésre és a harc folytatására. Ilyenkor gyakran visszavonultak a közelharcba, ahol más fegyverekkel, például rövid kardokkal vagy tőrökkel vették fel a küzdelmet, vagy védelmi szerepet töltöttek be a pajzsfalak mögött. Emellett a parancsnokok igyekeztek biztosítani, hogy az íjászok mindig rendelkezzenek elegendő lőszerrel, vagy alternatív feladatokkal bízzák meg őket, ha a helyzet megkívánta.