Kína elhagyott északnyugata: Miért kerüli el a lakosság?

Kína hatalmas területén belül rendkívül éles kontraszt mutatkozik a sűrűn lakott keleti régiók és az alig népesedő északnyugati területek között. A Kína északnyugati elnéptelenedésének okairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a markáns különbség évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat és a helyi lakosokat egyaránt. A keleti partvidék vibráló nagyvárosai, mint Sanghaj vagy Peking, milliós lakosságot számlálnak, míg a nyugati országrész hatalmas térségei szinte érintetlenek maradnak az emberi civilizációtól. Ennek a drámai demográfiai szakadéknak számos összetett oka van, melyek mélyen gyökereznek a földrajzi, történelmi és gazdasági tényezőkben.

Az északnyugati régió, mint például Hszincsiang vagy Tibet, nagyrészt zord természeti viszonyokkal jellemezhető, melyek jelentősen korlátozzák a mezőgazdasági termelést és a letelepedést. Extrém éghajlat, sivatagos területek, magashegységek és vízhiány mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a vidékek kevésbé vonzóak a lakosság számára. Ezzel szemben Kína keleti része termékeny folyóvölgyekkel, kedvező éghajlattal és könnyű hozzáféréssel rendelkezik a tengeri kereskedelemhez, ami elősegítette a gazdasági fejlődést és a népesség koncentrációját. A kínai kormányzat ugyan igyekszik ösztönözni a belső migrációt és fejleszteni a nyugati régiókat, de a természeti korlátok és a történelmi adottságok miatt ez egy rendkívül lassú és komplex folyamatnak bizonyul.