Japán vigaszállomások: A II. VH elhallgatott bűnei és az áldozatok sorsa

A második világháború egyik legtragikusabb és leginkább elhallgatott fejezete a japán hadsereg által létrehozott úgynevezett „vigaszállomások” rendszere, amely Ázsia civil lakosságának, különösen a nőknek, felfoghatatlan szenvedést okozott. A a japán vigaszállomások tragédiájáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a létesítmények valójában kényszerprostitúciós központok voltak, ahol fiatal lányokat és nőket tartottak fogva szexuális rabszolgaként a japán katonák számára. Az ötlet Jaszudzsi Okamura altábornagy nevéhez fűződik, aki 1932-ben javasolta a létrehozásukat, aggódva katonái fegyelmezetlensége és a megszállt Kína utcáin zajló erőszakos cselekmények miatt. Célja az volt, hogy „ellenőrzött” környezetet biztosítson a katonáknak, elkerülve a nemi betegségek terjedését és a helyi lakossággal való konfliktusokat, miközben fenntartotta a morált.

A „vigaszlányoknak” nevezett áldozatok főként koreai, kínai, filippínó és indonéz nők voltak, akiket gyakran erőszakkal, megtévesztéssel vagy elrabolva kényszerítettek erre a sorsra. Napi szinten kellett kiszolgálniuk a japán katonákat, sokszor embertelen körülmények között, folyamatos fizikai és lelki bántalmazásnak kitéve. Becslések szerint több tízezer, de akár több százezer nő esett áldozatául ennek a szörnyű rendszernek, amely a második világháború alatt széles körben működött a japán megszállás alatt álló területeken. A háború után sokan szégyenben és elfeledve éltek, évtizedekig hallgatva traumájukról, és csak későn, a nemzetközi figyelem hatására mertek beszélni a japán hadsereg által elkövetett háborús bűnökről.