8 órával ezelőtt
A vigaszállomások Ázsia civil lakosságának egyik legtragikusabb szenvedései voltak a második világháború alatt. A japán katonai kényszerprostitúció borzalmairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a létesítmények, melyek lényegében katonai bordélyházakként működtek, rendkívül sötét fejezetet jelentenek a történelemben. A hírhedt „vigaszállomások” létrehozásának ötletét először Jaszudzsi Okamura altábornagy vetette fel még 1932-ben. Nagyon aggasztotta őt, ahogyan katonái a megszállt Kína utcáin elfogott nőkkel szórakoztak, ami fegyelmi problémákhoz és járványokhoz vezetett.
Okamura és a japán katonai vezetés célja az volt, hogy szabályozott környezetben biztosítsanak "szórakozást" a katonáknak, elkerülve ezzel a nemi erőszak esetek növekedését, a betegségek terjedését és a helyi lakosság ellenállását. Azonban ez a "megoldás" egy szisztematikus kényszerprostitúciós rendszert hozott létre, melyben tízezreket, egyes becslések szerint akár kétszázezer nőt is besoroltak, főként Koreából, Kínából, a Fülöp-szigetekről és Indonéziából. Ezen nők többségét csalással, elrablás útján vagy kényszerrel vitték ezekbe a létesítményekbe, és brutális körülmények között tartották őket, naponta akár több tucat katonát is ki kellett szolgálniuk. A vigaszállomások öröksége a mai napig élénk vita és feszültség forrása Japán és szomszédai között, mivel az áldozatok igazságtételéért folytatott harc folyamatos.
