Hogyan gyógyították régen a csatában sebesülteket? 7 döbbenetes tény

Korábban már foglalkoztunk azzal, mi történt az elmúlt évszázadok csatáiban elhunyt katonák holttestével, de mi a helyzet azokkal, akik túlélték, ám súlyosan sebesültek? A sebesültek ellátásáról a csaták után szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. A sebesültek sorsa gyakran még a halálnál is kegyetlenebb volt, hiszen a fájdalom, a fertőzések és a szakszerű ellátás hiánya borzalmas szenvedéseket okozott. Az orvostudomány akkori állása mellett a lőtt sebek, vágások és törések kezelése rendkívül primitív módszerekkel történt, melyek hatékonysága megkérdőjelezhető volt. A legtöbb katona nem a közvetlen sérülésekbe, hanem az azokból fakadó komplikációkba, például a gangrénába vagy a szepszisbe halt bele.

A középkori csatatereken vagy a korai újkori konfliktusokban a sebesült katonák számára alig állt rendelkezésre orvosi segítség, csupán néhány sebész vagy gyógyító próbálta enyhíteni a szenvedéseket. Gyakran csak durva kötésekkel, forró vasalással vagy amputációval igyekeztek megállítani a vérzést és megelőzni a fertőzést, ami sokszor eleve halálos ítéletet jelentett. A higiénia teljes hiánya és az antibiotikumok ismeretének hiánya miatt a legkisebb seb is könnyen végzetessé válhatott, a fájdalomcsillapítás pedig jószerével ismeretlen volt. Ez a bepillantás a múltba rávilágít, mennyire kegyetlen volt a háborúk árnyoldala, és milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül az orvostudomány az évszázadok során.