Az indiánok évszázadokon át a természettel harmóniában éltek, és kivételes leleményességgel alkalmazkodtak környezetükhöz. A ősi indián fakultúráról és jelölésekről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a zsenialitás megmutatkozott abban is, ahogyan a fiatal fák törzsét tudatosan alakították, létrehozva ezzel egy máig látható, élő örökséget Amerika-szerte. Ezek a jellegzetesen meghajlított fák, gyakran "ösvényfák" vagy "markerfák" néven ismertek, valójában fontos célokat szolgáltak az ősi közösségek számára. E gyakorlat révén az indiánok egyedülálló módon használták fel a természetet saját céljaikra, miközben tiszteletben tartották annak erejét és ciklusait.
A fák meghajlításának okai rendkívül sokrétűek és praktikusak voltak, messze túlmutatva egy egyszerű esztétikai beavatkozáson. Ezek a különleges fák navigációs pontokként funkcionáltak, segítve az utazókat a vadonban való tájékozódásban, például vízesésekhez, biztonságos átkelőhelyekhez vagy éppen településekhez vezetve. Gyakran jelöltek fontos erőforrásokat, vadászterületeket vagy akár spirituális jelentőségű helyeket is. Az indiánok mélyrehatóan ismerték a fák növekedési mintázatait és az ökológiai rendszereket, így hosszú távra terveztek, biztosítva ezzel a jövő generációi számára is az életben maradáshoz szükséges információkat és erőforrásokat.