A menekülő ember (King/Wright): Túl valóságos a disztópia ma?

Stephen King kegyetlen és sötét disztópiát bemutató regényéből ismét filmadaptáció készült, ezúttal a rendezői székben Edgar Wright ülve. Wright, akit olyan kultikus alkotásokról ismerünk, mint a 'Haláli hullák hajnala' vagy a 'Baby Driver', nem akármilyen név a szakmában, így az ő megközelítése különösen izgalmasnak ígérkezik. A regény, melyet először Richard Bachman néven publikált King, egy olyan jövőt fest le, ahol a szegénység és a média manipulációja kegyetlen valóságshow-kra kényszeríti az embereket a túlélésért. Ez az új filmfeldolgozás tehát máris nagy várakozásokat támaszt a rajongókban és a kritikusokban egyaránt, főleg, hogy Wright egyedi stílusa hogyan fog találkozni King sötét világával.

Azonban van egy jelentős bibi: ez a bizonyos kegyetlen és sötét disztópia mostanra már túlságosan is valóságos ahhoz, hogy szórakoztató vagy legalábbis minimális szinten vicces legyen. A 'A menekülő ember' története, melyben a szegények egy kegyetlen túlélőshow-ban küzdenek a szabadságukért, ijesztően közel került napjaink valóságához, ahol a média szenzációhajhászása és a társadalmi egyenlőtlenségek egyre élesebben rajzolódnak ki. Ez a közelítés felveti a kérdést, hogy egy ilyen adaptáció milyen üzenetet közvetíthet, és hogyan tudja fenntartani a nézők érdeklődését anélkül, hogy csupán a valóság tükörképévé válna. Edgar Wright rendezői tehetsége dacára is komoly kihívás elé néz, hogyan tudja frissen és relevánsan bemutatni King disztópikus vízióját egy olyan korban, ahol a fikció és a valóság határai elmosódnak, és a történet szatírája akár dokumentarista jelleget is ölthet.