A régi magyar hagyományban a frizura nem divatcikk volt, hanem a státusz, az életkor és az erkölcs nyelve. A régi magyar hajviseletek jelentéséről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a mélyen gyökerező jelképrendszer határozta meg, hogy a magyar lányok milyen hajviseletet hordhattak, és az milyen üzenetet közvetített a közösség felé. A copf például az eladósorban lévő hajadonok tisztaságát és rendjét szimbolizálta, míg a kiengedett haj viselése sokkal összetettebb jelentéssel bírt. A hajviselet tehát nem csupán esztétikai kérdés volt, hanem egyfajta vizuális kommunikáció a társadalmi renden belül.
A lányok esetében a copf viselése egészen az esküvőig tartott, ekkor történt a kontyba fésülés, ami a házas asszony státuszát jelezte. Ez a rituális változás nemcsak a külsőségeket érintette, hanem a nő társadalmi szerepének és kötelezettségeinek megváltozását is tükrözte. A kiengedett haj a hagyományos felfogásban ritkán volt elfogadott a nyilvánosság előtt, és gyakran a szabadosság vagy a rendetlen állapot jeleként értelmezték. Kivételt képezhetett a gyász időszaka vagy bizonyos szertartások, ahol a haj kibontása másfajta, mélyebb szimbolikával bírt. Így a frizura nemcsak a korról és a családi állapotról árulkodott, hanem a viselője erkölcsi feddhetetlenségéről is tanúskodott a közösség előtt.

1 hónappal ezelőtt
23

Angol (US) ·
Magyar (HU) ·