20 év után: Volt egyszer egy Mexikó kritika – Depp árnyékában a hős

Eljött az ideje, hogy visszatekintsünk Robert Rodriguez híres Mexikó-trilógiájának záróakkordjára, a Volt egyszer egy Mexikóra. Ez a film, amely a kultikus El Mariachi és a látványos Desperado után érkezett, ígéretesen indult nagyszabású akciójelenetekkel és számos neves színésszel. Azonban a trilógia utolsó darabja sokak szerint mégis a leggyengébb láncszemnek bizonyult, annak ellenére, hogy próbált méltó lezárása lenni a bosszú és a sors történetének. A rendező jellegzetes stílusa és a pörgős cselekmény ellenére valami mégis hiányzott az összképből, ami az elődöket annyira emlékezetessé tette.

Ezt a hiányosságot azonban nagyrészt feledteti Johnny Depp zseniális alakítása, aki a CIA-ügynök Sands szerepében csont nélkül ellopja a showt mindenki elől, beleértve a főhőst is. Karizmatikus, kiszámíthatatlan és egyszerre vicces, valamint hátborzongató karakterével Depp teljesen uralja a vásznat, minden jelenetet felejthetetlenné téve. Az ő jelenléte annyira erős, hogy El Mariachi, a trilógia központi figurája, szinte háttérbe szorul a saját történetében. Ez a jelenség rávilágít a film egyik legnagyobb dilemmájára: miközben látványos és szórakoztató, a fő narratíva és a karakterek mélysége kárát látja a mellékszereplő túlzott dominanciájának.